Biztosan mindenki hallott már az akrosztikonról. Ez az, amikor egy versben a sor eleji kezdőbetűket összeolvasva egy újabb értelmes szót kapunk. Gyakran használják a költők álnevük elrejtésére, így vallanak szerelmet, vagy éppen egy számukra kedves és gyakran használt motívumot tüntetnek fel.
De vajon hány író, költő engedheti meg magának, hogy egy ilyen akrosztikonban mást gúnyoljon ki, sértsen meg, és alázza meg az összes olvasó előtt? Nem sokan. Kosztolányi Dezső azonban elérte az irodalmi magasságot, s fittyet hányva mindenféle jó modorra papírra vetett néhány kósza sort, melyben sikeresen megtréfálta Karinthyt.
Élvezzük most Kosztolányi Nyár, nyár, nyár c. versét!
Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.
Nos azért nem árt néhány háttér információ. Kosztolányi és Karinthy jóban voltak, sokat heccelték egymást. A vers hátterében állítólag az áll, hogy Karinthynál megbeszéltek egy találkozót, azonban mikor Kosztolányi odament, nem engedték fel a lakásba, mert őnagysága Karinthy Frigyes aludt. Így Kosztolányi megfabrikálta ezt a kis verset, és felküldette neki.
