The Playground

"Legyen szebb jövőd, ismerd meg múltadat, hogy megértsd jelenedet."
Azt hiszem a hopi indiánok képtelenek lennének megérteni ezt az idézetet.

Ugyanis ami nekünk, "európaiknak" természetes, hogy életünket egy
idősíkon haladva képzeljük el; a hopiknál nem lehetséges. A magunk
körül zajló eseményeket a múlttól a jövő felé haladva képzeljük el, így
különböztetve meg nyelvtanilag múltat, jelent, s jövőt.
A hopi beszélők más kategóriákat állítanak fel, s azokba rendezik
gondolataikat. Két ellentétes fogalomra építkeznek, úgy mint
"objektív", (vagyis ami nyilvánvaló és tényleges,) és "szubjektív".
Az tartozik az "objektív" kategóriába, amit a beszélő most a jelenben érzékel, illetve amit a múltban érzékelt. A "szubjektív" részlegbe tartozik minden, ami vágyaik tárgya; ami csak képezeltükben létezik; ami közvetlenül nem érzékelhető.
Tehát nem a múlt-jelen-jövő tengelye köré szervezik tapasztalataikat, hiszen az "objektív" kategóriába jelen és múlt eseményei tartozhatnak, míg a "szubjektív" egyaránt felölelheti a múltat, jelent, s jövőt.
Attól függetlenül, hogy a hopik a világot az "objektív" és "szubjektív" események váltakozásaként képzelik el, természetesen körülírással és az időpont megjelölésésvel ki tudják fejezni, hogy az adott esemény mikor is történt/történik/fog történni: múltban, jelenben, vagy jövőben.

Nagyon nehéz elképzelni, hogy vannak emberek a Földön, akik teljesen másképp gondolkodnak, mint mi. Természetesen az emberek különböző logikát használnak egy-egy probléma megoldása során, azonban a szemlélet általában azonos, ha azt mondom: "vedd a kezedbe a botot", valószínüleg minden ember megértené. Igen ám, de el tudjuk képzelni, hogy van egy népcsoport, ahol a 'vesz' ige annak megfelelően változik, hogy milyen alakú tárgyat veszel a kezedbe?
Márpedig igenis létezik ilyen nép. A navahó indiánok.Náluk az adott cselekvést kifejező ige töve, a cselekvés tárgyának formájától, illetve anyagától függően változik. Számomra ez elsőre felfoghatatlan volt, és hihetetlen!
Ez azt jelenti, hogy a gyermekek mikor tanulják a nyelvüket, más szemléletmódot sajátítanak el. Feltételezhető, hogy a navahó gyermekek sokkal több figyelmet fordítanak a tárgyak alakjára, mint az európai gyerekek.Ennek bizonyítására végeztek egy kísérletet.Angol anyanyelvű amerikai gyermekek, illetve navahóul vagy angolul beszélő navahó gyermekek elé tettek kék szalagot és piros kockát. Kicsivel később adtak nekik egy kék kockát, és meg kellett mondaniuk, az előző két tárgy közül, melyikkel helyezné párba a kék kockát. Az eredmény: a navahóul beszélő gyermek forma szerint, míg az angolul beszélő gyermekek szín szerint csoportosítottak. Mindez nem azt jelenti, hogy a navahó gyermek kezdettől fogva alak szerint csoportosít, hanem azt, hogy a szín szerinti besorolásról hamarabb áll át a forma szerinti besorolásra. Ezek a tények így önállóan alátámasztják a nyelvi relativizmus felfogását, azonban tudni kell, hogy azok az angol nyelvű gyerekek, akiknek környezetére jellemző a magas szintű formakultúra, szintén hamarabb kezdenek el forma szerint csoportosítani.
Meglepő tények, s talán nekünk európaiaknak rendkívül szokatlanok is, de nem ez az egyetlen indián csoport, akik másképp fognak fel dolgkat, mint mi. A következőkben majd a hopi indiánokról szeretnék egy kis érdeksséget megosztani Veletek...

Nem semmi dologra vállalkoztak a címben szereplő project fejlesztői: olyan videókat készítettek, amiben interaktív módon nézelődhetsz. Tehát zajlik az esemény, nyilván a kamera szempontjából látod a dolgokat, de mozgathatod a kamerát!! Olyan mintha ott lennél az akció közepén, zseniális. Egy-egy videó élménye attól is függ, hogy éppen mit nézel, merre fordulsz, bár lemaradni nyilván nem fogsz semmiről, mert egyszerűen visszapörgeted a videót. Vissza nem térő alkalom, próbáld ki itt és most:

További infókért látogasd meg a

http://www.yellowbirdsdonthavewingsbuttheyflytomakeyouexperiencea3dreality.com/

címet. Másodszorra menni fog fejből is.

Bár 2009 már elmúlt, szeretném a figyelmet felhívni erre a csodálatos galériára, melynek fotói a Magyar Természetfotósok Szövetsége által kiírt pályázatának díjnyertesei közül kerültek ki. Lenyűgöző képek, biztos vagyok benne, hogy nemzetközi szinten is helytállnának.

Ha épp valami jó háttérképet keresel a számítógépedre, feltétlenül nézd végig az összeset!

Vallomás

Fotó: Polgár Tibor

Tükröm, tükröm...

Fotó: Násfay Krisztina 

Ráadás képek a tovább után!

A svéd fotós portfóliójába belekukkantva rögtön láthatjuk, hogy stílusos egyéniséggel van dolgunk. Photo & Retouch. A nagyobb hangsúly talán az utóbbin van, hiszen elképesztően realisztikus hatásokat hoz létre, miközben a legtöbbször lehetetlen dolgokat ábrázol. Van humora, kritikája, egyedi nézőpontja. Nem rossz.

Társadalmi, lélektani regény. Életem tavaszán olvastam és próbáltam magamévá tenni belőle mindent. Azt hiszem nem sikerült. De azért megpróbálom feldolgozni az élményt, amely fényes az éjszakában.
Flaubert ellen pert indítottak a regény megírását követően, erkölcsgyalázás vádjával. A mű alcíme: Vidéki erkölcsök. Talán ezt tette gyalázatossá az író, a vidéki emberek életébe mászott bele kegyetlenül, s emiatt életében kérdőre vonták? Tekintsünk a műre: korának jellemzőit sűríti, és magát írja bele. De "a művésznek úgy kell jelen lennie a művében, ahogy Isten van jelen a teremtésben: láthatatlanul és mindenhatóan; érezni mindenütt érezzék, de látni sehol se lássák."
A regény megfelel a realista vonásoknak, ám legfőbb érdekessége,hogy azt mondják a megjelenése után sok francia faluban élt egy-egy Bovaryné. Élete kitalált, de valószerű.
Egyhangú, szürke, nyomorult hétköznapokat ábrázol a mű, mégis mozgalmasnak hat, a szereplők belső ábrázolása által. A lineárisan előrahaladó időszerkezetet a Bovary házaspár életútjának állomásai adják.

A londoni Cinnamon Chasers valójában 1 embert takar, méghozzá Russ Davies az elkövető. Őszintén szólva kicsit nehéz már belőni a mai világban milyen stílusú zene is ez, így hát tájékozódtam: alternative electro / indietronica. Legyen. A lényeg, hogy a Luv Deluxe című szám sikere megkérdőjelezhetetlen, bár ehhez nagyban hozzájárult az elképesztően jó videóklipp is. Ha Sebastien Tellier La Ritournelle számára azt mondtam, hogy összhangban van a videóval, akkor az itt még jobban igaz. Teljesen magával ragad a first person nézetes történet, a visszajátszások, az alternatív lehetőségek. A kiváló képminőséget pedig egy Canon 5D Mark II fényképezőgépnek köszönheti. (árcímke: 600 ezer forint körül...)

(érdemes nem laptop hangszórókon hallgatni, sokkal jobban átjön)

Fel is tenném az egymillió dolláros kérdést: szerintetek mi a videó tanulsága, mondanivalója?

1. Válasszunk egy tetszetős irányvonalat, jelen esetben: fun is the easiest way to change people's behaviour for the better, azaz szórakozással tudjuk a legkönnyebben rávenni az embereket, hogy tegyenek a közös jóért. (ez amúgy meglepően jól működhet is, ahogy majd a videókban is látjátok, kíváncsi lennék egy magyarországi tesztre)

2. Adjunk néhány alapötletet, itt egy példa:

3. Tűzzünk ki egy szép kis összeget a legjobb ötletre és várjuk türelmesen az emberek "világmegváltó" gondolatait.

Úgy tűnik működik a dolog, szépen gyűlnek a honlapon az elképzelések, hogyan tudnánk egy kis mókát csempészni a szürke hétköznapokba. A jutalom se kevés, egész pontosan 2500 euró üti a markát az első helyezettnek. A legjobb az egészben, hogy akárki nevezhet, szóval gyerünk, csak rajtatok áll a jövő, a határidő december 15.

 Még több videó a "tovább" gomb után!

Az Olympus ebben az évben ünnepli a PEN fényképezőgépeinek 50. születésnapját. Ennek örömére előrukkoltak egy új modellel és egy évfordulós kisvideóval. Ez már júniusban történt, de muszáj volt beválogatnom a játszótérre, kétségtelenül itt a helye.

Mi mást használhattak volna fel, mint temérdek mennyiségű fényképet,de azokat se akárhogyan. Először cirka 60.000 fotóból összerakták a történetet, majd ebből kinyomtattak 9600-at, és 1800-szor újrafotózták a kinyomtatott képeket, ebből lett a végső videó, amit látunk, mindenféle utómunka nélkül. Zseniális. :) Ebből már le lehet szűrni, igen, ez is stopmotion. Ami még említésre méltó: az aláfestő zene direkt erre az alkalomra lett komponálva, nagyon kellemes, inspiráló és nem mellékesen ingyen letölthető a gyártó honlapjáról.

Szomorú tény: a nagyszerű versmegzenésítés nem kell, a seggriszáló, erőtlen hangú kölyök és a csoportos ugra-bugra hasizomvillantó majmok igen.

Meglepődöttség, csalódottság. Rendkívüli bejegyzés ez a blog rövidke életében, remélhetően többet nem fogok írni televíziós témáról. Az RTL Klub Csillag Születik műsoráról van szó. Sok idő után újra valami, amit figyelemmel követek, köszönhetően Veres Róbert produkciójának.

Két fiatal srác, a Kávészünet a színpadon. Hirtelen feleszmélés az idióta műsorvezetők zsibbasztó hülyeségeiből. Na ezaz, valami lendületes, erővel teli énekhang, jó zene hozzá. József Attila Mama című versét adja elő Popovics György, Németh Ferenc gitárkísérete mellett. 

A zsűri értékel: fejrázás, méltatlankodás. Szerintük egy ilyen komoly vers nem illik össze a zenével (ami egyébként mutat hasonlóságot Ákos Dúdolni halkan című számával). Majd jön a (le)pontozás. Ha csak egy pillanatra elvonatkoztatunk, hogy mi a dalszöveg, passzol vagy nem passzol, ha csak a produkciót nézzük, már sokkal jobb volt egy-két továbjutott énekes számnál. A zsűrinek abban igaza van, hogy témájában ez egy komolyabb mű, tehát valóban nehéz megtalálni a középutat, így eladható, jobban befogadható, bár kevésbé átérezhető az eredeti mondanivaló.

Éppen ezért szerintem még rengeteg ötlet, kísérletezés maradt benne, egy esélyt megérdemeltek volna. Kivételesen Ördög Nórának akadt egy jó gondolata, melyet kicsit kibővítenék: lehet, hogy ilyen módon, megzenésítve vissza lehetne hozni a mindennapi életbe a verseket, újra meg lehetne szerettetni az emberekkel. Emlékezzünk vissza Ágnes (Vanilla) Születésnapodra című számára. A hallgatóközönség szerette. Igényes, szép, kultúrált, kellő tisztelet József Attila művéhez. Ha ezen a vonalon marad a Kávészünet is, még sokra vihetik.

Bónusz szám a tovább után!

Egy rendezett könyvtár zsúfolt polcai között akadtam erre a nem túl vastag 274 oldalas kis regényre. Egyszerű borító, érdekes cím. Azonnal éreztem, hogy a szívemhez fog szólni, így habozás nélkül magamhoz vettem.

Dorogi Károly, a reménytelenség ködében élő festő. Már a második oldalon megjelenik egy hölgy, aki színt hoz a regénybe, s aki miatt nem bírom letenni a könyvet. Ha eltűnik a sorok között, alig várom, hogy újra olvashassak róla. Titokzatos, és előre haladva mégiscsak kiismerhető egyéniség. Judit. Férjes asszony, de vonzódása Dorogihoz az első pillanattól érezhető. Lángolnak a szavak a sorokban. Bár éreztem szolíd feketesége, elegáns kimért nőiessége sosem lesz elegendő ahhoz, hogy együtt legyen a néhol szánalomra méltó festővel.

A folytatás a "tovább" gomb alatt!

Várakozással teli szívvel léptem be a Centrál Színházba, megnézni ezt a darabot. Nem lankadt lelkesedésem még akkor sem, mikor az utolsó előtti sorba ültem le. Lassan mindenki elcsendesedett és felzendült "Az életem szar" című betétdal. Tátott szájjal  néztem, hogy biztosan jó helyen vagyok-e. Azonban mikor az első negyed órát követően egy idősebb pár felállt, és távozott, már biztosan tudtam, jó helyen vagyok, és cseppet sem tévedtek, mikor a darab előtt azt mondták nekem, ez egy fiataloknak szóló vicces kis musical.
A darabban nagy szerepet kapott a társadalomkritika. A munkanélküliség, a homoszexualitás, a rasszizmus, a pornófüggőség mind-mind megjelentek a színpadon, a szereplők által véleményeket formáltak meg, de a végső döntést minden esetben a nézőkre hagyták. Inkább csak egy irányt szabtak a gondolatoknak, amin el kellett indulni.
Az egész mégis egy humoros mázzal borított önfeledt szórakozás volt.                Színészek és bábok egyaránt jelen voltak a színpadon. A mesés szereplők a Szezám utca lakóira emlékeztettek benünket és a gyermeki hangvételt voltak hivatottak fenntartani.  

A darab nagy sikernek örvend országszerte, 2003 márciusában az Off-Broadway-n mutatták be először. A kritikusok és a nézők egyaránt kedvelik mindenütt. Számos díj kíséretében 2004-ben megkapta a legjobb musicalért, a legjobb zenéért és
a legjobb szövegkönyvért járó Tony-díjat. Azt tanácsolom, ha valaki elindul megnézni a darabot, azt fenntartások nélkül tegye, akkor garantált a szórakozás. 

Jegyeket még mindig lehet vásárolni, ITT! 

Hosszas gondolkozás után ez a bejegyzés mégis meglehetősen rövid felvezetőt kapott, ugyanis feleslegesnek éreztem túlmagyarázni. Összefoglalva: szívhez szóló, őszinte, megható, keserédes, életszagú, elgondolkodtató. A zene és a klipp tökéletes összhangja.

Az élet valóban ilyen gyorsan pörög?

Nem múlhat el év a méltán híres World Press Photo Contest nélkül, amelyre tömegével érkeznek a világ rengeteg országából a jobbnál jobb sajtófotók, hogy abból a zsűri kiválassza a kategória legjobbjait. Ezekből aztán kiállítás szerveződik, amely például Budapesten is megtekinthető, de ezzel majd egy későbbi postban részletesebben is foglalkozok.

Figyelő tekintetünket irányítsuk inkább arra a nagyszerű hazai kezdeményezésre, amely lehetővé teszi, hogy "amatőr" fotósok legjobb képei a díjnyertes sajtófotókkal együtt lehessenek kiállítva. Ez a CivilEXPO, a World Press Photo 09 kiállítás kísérőeseménye. A pályázat teljesen nyitott, bárki feltöltheti egy-egy jól sikerült képét, egyedi pillanatát, ami a zsűrizést követően akár a nagyközönség elé is kerülhet. Idén 131 fotós 273 fotóját állították ki, ráadásul minden nap kiválasztották a Nap Képét, amely egy külön elismerés. Akárki akármit mond ez nagy lehetőség a "civil" szféra számára. Személy szerint ledöbbentem mennyi remek alkotás készült. Ezúton is gratulálok a készítőknek!

Jöjjön tehát a best of válogatás, amolyan ízelítőnek...

...kezdve az általam legjobbnak ítélt képpel:

I'm Lovin'it™

Fotó: Caver

Még több kép a "Tovább" után!

Biztosan mindenki hallott már az akrosztikonról. Ez az, amikor egy versben a sor eleji kezdőbetűket összeolvasva egy újabb értelmes szót kapunk. Gyakran használják a költők álnevük elrejtésére, így vallanak szerelmet, vagy éppen egy számukra kedves és gyakran használt motívumot tüntetnek fel.

De vajon hány író, költő engedheti meg magának, hogy egy ilyen akrosztikonban mást gúnyoljon ki, sértsen meg, és alázza meg az összes olvasó előtt? Nem sokan. Kosztolányi Dezső azonban elérte az irodalmi magasságot, s fittyet hányva mindenféle jó modorra papírra vetett néhány kósza sort, melyben sikeresen megtréfálta Karinthyt.

Élvezzük most Kosztolányi Nyár, nyár, nyár c. versét!

Nyár,
A régi vágyam egyre jobban
Lobban,
De vár még, egyre vár.
Kár
Így késlekedned, mert az éj setétül.
Az élet
Siralmas és sivár
Enélkül.
Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,
Görcsök
Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.
Mostan hajolj feléje.
Közel a lázak kéjes éje.
Akarod?
Remegve nyújtsd a szájad és karod.
Itt ez ital illatja tégedet vár.
Nektár.
Te
Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.
Idd meg.

Nos azért nem árt néhány háttér információ. Kosztolányi és Karinthy jóban voltak, sokat heccelték egymást. A vers hátterében állítólag az áll, hogy Karinthynál megbeszéltek egy találkozót, azonban mikor Kosztolányi odament, nem engedték fel a lakásba, mert őnagysága Karinthy Frigyes aludt. Így Kosztolányi megfabrikálta ezt a kis verset, és felküldette neki.

Egy újabb gyöngyszem a mostanában nagyon "divatos", úgynevezett stop motion videók közül. Oren Lavie videóklippje hatalmas népszerűségre tett szert a neten, nem alaptalanul.

Stop motion. Aki nem tudná, hogy mi is az, dióhéjban: ha sok-sok képet készítünk egymás után kis változásokkal és ezeket a végén összefűzzük, mozgóképet kapunk. (ennek háttere, hogy kb. 17-18 kép/másodperc sebességgel az ember már folyamatosnak érzékeli a képet) Gondolom sokan már próbálkoztatok kis lepörgetős "rajzfilmek" rajzolásával egy könyv vagy füzet lapjainak szélére, unalmas órák vagy előadások nagyszerűen hozzájárultak az effajta képességek kibontakoztatásához. Az elv ugyanez a fényképeknél is, a különlegességét az adja, hogy olyan helyzeteket is teremthetünk, amiket szimpla videózásnál nem tudnánk. Az eljárás tehát egyszerűen megvalósítható, csak frappáns ötletek kellenek.

Nos, úgy gondolom ez a videó ötleteiben mindenképpen egyedi, hiszen egy egyszerű alaphelyzetből és tárgyakból remek hangulatú videót sikerült összerakni, tökéletesen passzol a zenéhez, szép munka, de beszéljen helyettem inkább a klipp:

Különösen tetszett a ruhadarabok életre keltése, ahogy elrepülnek a háttérben vagy éppen a kis zoknihalak. Apropó ilyen vízbeesős jelenetet már láttam valahol...hmm, nobody knows.